Uray Péter
A hatalmasok hatalma sok
Hamlet – M Studio, Sepsiszentgyörgy
Avulni képtelen a történet, melyben egy friss, az akaratát másokra testáló, pojáca – és nem kevésbé gyilkos – király felborzolja a helsingőri kedélyeket. Hozzá társul egy amúgy is hatalomdelejes, özvegy királyné, makulátlan nemespárt alkotnak, ellenükbe pedig csak az apátlan herceg megy – korántsem önszántából. Uray Péter és a sepsiszentgyörgyi M Studio színészei – a szokványszcenírozás helyett – Hamlet történetét szavak helyett mozgással tálalták a Merlinben.
Szavak helyett
Véred íze – Katona József Színház, Kamra
Különös élményben lehet része a Kamrába látogató nézőnek: az Uray Péter által rendezett előadásban szokatlan szerepben láthatja viszont a Katona József Színház művészeit. A színészek szavak nélkül, a gesztus, a mozgás, a tánc, valamint a nonverbális hangadásokból, hangkeltésekből kialakuló egyedi nyelven beszélnek el három archetipikus történetet a szerelem elsöprő, pusztító szenvedélyéről. Az előadás nyelvének egyediségéhez külön hozzájárul, hogy csak két alkalommal hallunk felvételről beadott zenét: ezen felül a csendet csupán a mozdulatokból adódó zajok, zörejek, a térben elhelyezett asztalon való, munkavégzésre utaló dobogások, valamint a színészek vokális megnyilvánulásai törik meg. A szöveg hiányán túl az akusztikai sík szegényszínházisága külön örömmel tölti el az erre fogékony krónikást, s nem veszi zokon a finom manipulációt, a tér elektronikus kihangosítását. Az egyszerűség a produkció tárgyi világában is megnyilvánul: a felénk lejtő, fordított T-alakú térben a színészeken kívül csak néhány szék és egy asztal, valamint baloldalon egy vékony pad található, jobb oldalon pedig egy vasajtó apró résein halvány fény szűrődik néha a térbe. Mindez arra utal, hogy a rendező lényegi módon a színészi megnyilvánulásokra koncentrál, s valóban: a szavak hiánya ellenére a gesztikus történetmesélés oly tiszta, a viszonyok hálója olyan pontosan differenciált, hogy a mozgásszínház nyelvében járatlan néző is szálat találhat a művészek által adaptált fabulákhoz.
Finom jelek az arcon, testen, kézen
Beszélgetés Uray Péterrel
Uray Péter M. Kecskés Andrásnál tanult pantomimet, aki körül akkoriban nagyon izgalmas társulat szerveződött. Olyan emberek fordultak meg ott, mint Rókás László, Nagy József vagy Merényi Márta. Uray 1981-ben önálló társulatot alakított, a Bolerót. E kezdeti korszakban az Artistaképzőbe jártak akrobatikát tanulni, Berger Gyula oktatta őket modern táncra. Végtelenül izgalmas időszak volt, sok-sok tehetséges ember közös munkájából kezdett kialakulni egy változatos, mégis egységes formanyelv, melyet azonban nehezen tudtak elfogadtatni. Miután a Boleró 1988-ban föloszlott, a Panboro Társulatot Uray szinte „ujjgyakorlatként” hozta létre 1990-ben, a Lőrinci Általános Iskola 12-13 éves diákjaiból, akiket Gálik Éva tanított modern táncra. A tizenhárom alapító tagból állt össze az együttes, és azóta gyakorlatilag mindent megnyertek, amit csak lehetett: öt Gyermek-, és Diákszínjátszó Fesztivált, három Arany Minősítést, a ‘98-as Kazincbarcikai Fődíjat. A Panboro alaposan megküzdött ezért a sikerért, a Tavaszi áldozat című darabot például három és fél éven át próbálta a társulat. Rengeteget tanulnak, változatos a programjuk – modern tánc, néptánc, argentin tangó, pantomim, akrobatika, mozgásszínészet, kontakt tánc, indiai tánc, aikido – ezek különös ötvözetéből született meg a Panboro-stílus. Uray Tibor a Panboro mellett a Rosatöfe vezetője is, az a társulat a Pesti Barnabás Gimnázium drámatagozatosaiból alakult.
