Ebben a házioltárként a szín közepére állított, hófehérre meszelt budiban olyan nagy (hosszú) az ülőke, hogy kényelmesen, kedélyesen elfér Tót tűzoltóparancsnok mellett az Őrnagy: nincs szükség fészkelődésre, se szabadkozásra, hogy „sajnos, szűken vagyunk egy kicsit”. Voltaképpen ilyen kényelmes és kedélyes a Weöres Sándor Színház teljes Tóték-előadása, Ivo Krobot rendezésében.
Ivo Krobot cseh rendező többször dolgozott már Magyarországon, a Szigorúan ellenőrzött vonatokból pedig elsőként több mint húsz éve Nyíregyházán rendezett jó hírű előadást. Milos Hrma forgalmista-gyakornok szombathelyi beavatás-története az őt játszó fiatal színész számára is beavatás.
Csehov cím nélkül fennmaradt darabja (amelyet a magyar színpadokon általában Platonov címmel játszanak) egyaránt tekinthető a szerző első és utolsó drámájának. Első, mert ezt írta legkorábban (vélhetően 1878-79-ben,18-19 éves korában), és utolsó, mert a sokáig elveszettnek hitt szöveg majd’ húsz évvel Csehov halála után jelent meg, s csak újabb évtizedek múltán vált a szerző nagy drámáival egyenrangú repertoárdarabbá. (Az 1914-ben megtalált darabot csak 1923-ban publikálták, s bár a 20-as évek második felében több európai országban is színpadra állították, igazán ismertté csak Jean Vilar 1956-os párizsi rendezése nyomán lett.) (1.)