Párbeszéd társadalmi kérdésekről

A Marczibányi téren megrendezett Gyermek- és Ifjúsági Színházi Szemlén a Pass Andrea által írt és rendezett Újvilág kapta az ifjúsági kategória fődíját. Az ASSITEJ által szervezett kaposvári Gyermek- és Ifjúsági Színházi Biennálé egyik Üveghegy-díját pedig a Fábián Gábor rendezte Szociopoly nyerte. Velük beszélgetett Sándor L. István. 

Csak egy mentőcsónak maradt

– Hogyan jött létre a Mentőcsónak?

Fábián Gábor: A Mentőcsónak – maga a név is – még a Szputnyik működésének idején született. Bodó Viktor úgy érezte, hogy annyira speciális a mi kettőnk működése, hogy jó lenne, ha külön kis alegységet képeznénk a Szputnyikon belül. Ekkor zajlottak éppen a Szociopoly előkészítő munkálatai, úgyhogy ennél a beszélgetésnél jelen volt Bass Laci is, aki viccként azt mondta, hogy egy hajózási társaságban mi lehet a legkisebb egység: a mentőcsónak. Így lettünk mi a Mentőcsónak egység.

– Mi annyira speciális a munkátokban, hogy önálló egységként lehetett működtetni?

Pass Andrea: Eleve speciális a célcsoport: mi elsősorban fiataloknak készítünk előadásokat, amelyek egyébként a felnőtt nézők számára is érdekesek lehetnek. Amikor a Mentőcsónak alakult, valójában még csak terveink voltak, így Bodó Viktor se láthatta át igazán a tevékenységünket. Gábor addig a Szputnyik színésze volt, én pedig Viktor asszisztenseként dolgoztam. Ő nem is ismerte még az addigi előadásaimat, és azt sem lehetett tudni, hogy mi lesz majd a Szociopolyból, hisz akkor készült. Így óriási bizalmat jelentett, hogy lehetőséget kaptunk a Szputnyikon belül az önálló munkára.

Fábián Gábor: Mindennek volt egy nagyon egyszerű, praktikus oka is. Akkor készült A revizor a Vígszínházban, és kiderült, hogy nem tudok ott lenni a próbákon. Mégpedig azért nem, mert délelőttönként a szputnyikos koprodukciós előadásokat játszom diákoknak: a Pirézeket, ami a Szputnyik és MU Színház együttműködésében készült, és A hosszabbik utat, ami a Szputnyik és a Kerekasztal közös produkciója volt. Tehát nekem akkora már kialakult a társulaton belül egyfajta speciális tevékenységem, mert ebbe az irányba fordult az érdeklődésem.

Pass Andrea: Sőt talán még az Antigoné is futott.

Fábián Gábor: Bizony, ami a Szputnyik saját osztálytermi előadása volt. Így egyszer csak Viktor azt mondta nekem, hogy Gábor, te nem tudsz dolgozni velünk, mert délelőttönként előadásaid vannak. Nem lehet, hogy akkor ezt a tevékenységet válasszuk külön? Ha ez izgat, akkor ebbe az irányba kell továbbmenned – mondta.
Pass Andrea: Azt is jó szemmel érzékelte Viktor, hogy én is szeretnék továbblépni. Akkor már futott a Füge és a Szkéné együttműködésében készült Kő, papír, olló, Viktor hallott a produkció sikeréről, és tudta, hogy érdekel ez a műfaj, ezért javasolta, hogy Gáborral csináljuk meg a Mentőcsónakot.

– Ti ketten mióta ismeritek egymást?

Pass Andrea: Mióta a Szputnyikban dolgozom. Nem is tudom, mikor kezdtem itt... Eleinte csak produkciókra kért fel asszisztenskedni a Szputnyik, később, amikor már befértem a büdzsébe, felvettek állandó társulati tagnak. Ennek már legalább öt éve...

Fábián Gábor: A Hókirálynő volt az első darab, amiben együtt dolgoztunk. Ezt 2010-ben rendezte Czukor Balázs.

– És a Mentőcsónak „leválasztása" mikor történt meg?

Fábián Gábor: 2013 novemberének végén.

– Akkor még nem volt érzékelhető, hogy a Szputnyik el fog süllyedni?

Fábián Gábor: Nem. Úgy kezdtünk bele a munkába, hogy a Szputnyikon belül fogjuk vinni az osztálytermi és ifjúsági vonalat. Az egyáltalán nem jutott eszembe, hogy fél éven belül megszűnhet a Szputnyik. Ennek előjeleit 2013 szilveszterének környékén érzékeltem...

Pass Andrea: Gábor ezt nyilván jobban tudja, hisz ő a kezdetektől benne volt a Szputnyikban. Én, mióta itt vagyok, mindig azt éreztem, hogy folyton rezeg a léc, állandóan kérdés volt, hogy tud-e a társulat tovább működni. Emiatt folyamatos volt a feszültség, ami elvezetett a megszűnésig. De nagyon sok független csapat ugyanezt éli meg, nekik biztos nem ismeretlen, amiről beszélek.

Fábián Gábor: Ezt a döntést végső soron Viktornak kellett meghoznia. Ennek nagyon sok oka lehet, de erről ő tudna pontosabban beszélni. Az biztos, hogy az alulfinanszírozottság, illetve a támogatás kiszámíthatatlansága döntő szerepet játszott benne. Ezeket a „feltételeket" hosszú ideig vállalta Viktor, és működtette a társulatot, de eljött az a pillanat, amikor mindezt már nem lehetett büntetlenül folytatni. Ekkor vált fájdalmasan abszurddá az elnevezésünk: a Szputnyik elsüllyedt, és csak egy mentőcsónak maradt utána.

Pass Andrea: Engem meglepett, hogy a Mentőcsónak tovább élhet. Ez neked egyértelmű volt, Gábor?

Fábián Gábor: Azért volt egyértelmű, mert volt egy nyertes pályázatunk a Norvég Civil Támogatási Alapnál, egy érzékenyítő csomag, amelynek a Pirézek és a Szociopoly voltak a részei. Így a nyertes pályázata miatt a Szputnyikot működtető nonprofit kft-nek muszáj volt a projektet végigvinnie. Ehhez Viktor és Tóth Péter később azt a vállalást tette hozzá, hogy ha be tudunk vonni elegendő forrást, akkor a projekten túl is folytathatjuk a munkát.

Pass Andrea: Mi az Újvilágot Polgár András támogatásával tudtuk létrehozni, nem volt rá más forrásunk. Aztán szintén András javaslatára a Mecénás Napon is megfuttattuk a tervet, ebből pedig az előadás játszására jött össze a pénz. Számomra meglepetés volt, amikor a norvég program után is tovább bérelte a helyiségeket a kft, így használhattuk az irodát, a próbatermet. Előtte az sem volt egyértelmű, hogy lesz-e állandó helyünk.

Fábián Gábor: Tavaly nyáron még valóban nem voltunk ebben fenemód biztosak. De végül tovább működött a Szputnyikot működtető nonprofit kft, és elkezdett velünk foglalkozni. A korábbi munkatársak, az egész addig infrastruktúra – ami korábban a társulatra koncentrált –, a mi ügyeinket kezdte el vinni. Ez számunkra óriási nyereséget jelentett, hiszen korábban a Szputnyikon belül nagyon nehéz körülmények között dolgoztunk, a munkatársaknak akkor még egyszerűen nem volt kapacitásuk ránk.

– Túl tudtatok lépni azon, hogy a Szputnyik megszűnt?

Fábián Gábor: Nem igazán. Ez nagyon fájdalmas dolog, különösen az ambivalencia fájdalmas benne. A többiek egyszer csak nem jönnek be ide, ahol mindig is nyüzsögtek. Ezekben a foteleken Jankovics Petinek, Király Daninak, Koblicska Lőtének meg a többieknek kellene ülniük. Most nem ül benne senki. Mi ülünk itt, meg azok az emberek, akiket még hívunk ide dolgozni, akik egyébként sokszor volt szputnyikosok. De akkor is üresen kong a hely, ahol nemrég még egy társulat lakott. Mi pedig működünk tovább. Vérzik a szívünk, ha bejövünk az üres termekbe.

A teljes cikk jelenleg csak nyomtatott formában olvasható az Ellenfény 2016/1. számában.

Az Ellenfény aktuális száma kapható a kiemelt hírlapárusító helyeken. Az árushelyek listája itt olvasható.
Az aktuális és korábbi számok megvásárolhatók az Írók boltjában.

Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól: ellenfeny@t-online.hu
Árak (melyek tartalmazzák a postaköltséget is):
Az aktuális szám és az egy éven belül megjelent számok: 495 Ft
A korábbi évfolyamok számai: 395 Ft