Hiba, gondolkodás, cselekvés
Social Error – Szputnyik Hajózási Társaság, Nemzeti Színház
A Szputnyik Hajózási Társaság Modern Színház és Viselkedéskutató Intézet tagjainak munkáiból és Bodó Viktor rendezéseiből már ismerjük az igényességet, szakértelmet, bátorságot, frissességet, humort és a kegyetlen, kompromisszumokat nem ismerő éles tekintetet, kíváncsiságot, amivel a világ felé fordulnak, amivel tükrözik, kérdezik, számonkérik azt. Most egy nemzetközi projekt keretében – öt külföldi színház színészeinek részvételével – nagy fába vágták a fejszéjüket: a modern társadalom működésének anomáliáival, hibáival foglalkoznak a Social Error című „társadalmi túlélőshow-ban” – Magyarországon a Nemzeti Színházban (Alföldi Róbert igazgatása alatti utolsó bemutatóként).
A Social Error honlapján részletes leírás található a projektről, interjú a csapat minden tagjával, inspirációt adó filmek részletei, a projekt közben készített videók, szakértői előadások, szépirodalmi művek részletei (különös tekintettel természetesen Orwell 1984-ére): alapos háttérmunka körvonalazódik (az előadásba ennek csak egy kis része került bele). Itt olvasható egy hosszú lista konkrét példákkal: mit értenek az alkotók social error alatt. Tudjuk, hogy a modern társadalmak sem működnek jól, nincs tökéletes rendszer, nincs olyan berendezkedés, amiben ne lennének hibák, visszásságok, kegyetlen mechanizmusok – persze egészen más képet mutatnak a projektben szereplő országok: Németország, Ausztria, Olaszország, Románia és Magyarország. Máshol tartanak, és más problémákkal szembesülnek. Graz, Mainz, Parma, Lipcse, Kolozsvár, Budapest a helyszínei a társadalmi játéknak. Az állandó résztvevők: Fábián Gábor (szerepneve vagyis játékos-száma: 1), Kurta Niké (2), Lajos András (3), Kárpáti Pál (4), Szabó Zoltán (5), Pető Kata (6), Jankovics Péter (7), Koblicska Lőte (8), Hajduk Károly (9), Hámori Gabriella (10) – hozzájuk csatlakoznak minden országban és városban egy adott színház színészei, Budapesten a Nemzetiből: Makranczi Zalán, Bánfalvi Eszter és Hevér Gábor.
Az előadás nem a hagyományos értelemben vett színházi előadás, talán nem is előadás (bár S nézi A-t, aki X-t játssza), sokkal inkább egy kísérlet: színésznek és nézőnek egyaránt.
