Testek a szó színpadain
A POSZT-válogatásról táncos szemmel
Táncos mivoltom nyilván befolyásolja, mit gondolok a testi jelenlétről a színpadon úgy általában. De azt igazából a 2012-es POSZT-válogatás élményei tudatosították bennem, hogy nézőként mennyire meghatározó számomra a test jelenlétének minősége a szó színpadain. Az általam látott 110 előadás tapasztalatai – melyeket folyamatos jegyzeteléssel rögzítettem – első ránézésre sokfélék és szerteágazóak, ám amikor felülkerekedett bennem az örök rendszerező, kiderült: számos olyan összefüggés mutatkozik, melyek mentén egyfajta rendbe terelhetem azokat.
A színész színpadi testi jelenlétének minősége, intenzitása alapján a látott produkciókat három kategóriába tudom sorolni: két népesebb s egy speciálisabb, szűkösebb csoportba (melynek hazai megnyilvánulásai is gyakran határainkon túlról erednek). Az első csoportba azokat az előadások tartoznak, amelyekben a színész teste illusztrációként szolgál – az ilyen előadás rám statikusan hat. A második csoporthoz azokat az előadásokat sorolom, ahol a rendezés megmozgatja a térben a színészt – hatása rám: aktív, mozgó előadás élménye. A harmadik csoport előadásait nemcsak a test körüli térben, de önnön testének tereiben is megmozdított (vagy magától megmozduló) színészi jelenlét jellemzi – hatás: komplex élmény.