A választás joga
Szabó Rékával beszélget Vajdai Veronika
– A februárban bemutatott Voksban az egyén és közösség viszonyával, illetve a felelősségvállalás kérdésével foglalkoztok. Honnan jött az ötlet, hogy ilyen témájú előadást csináljatok?
– Kezdtem elég rosszul érezni magam Magyarországon. Komolyan elkezdett izgatni a kérdés, hogy milyen is az a társadalom, amelyben élünk. Érdekelt, hogy abban a folyamatban, amikor egy társadalom valamilyen tragédia felé sodródik, hol van az a láthatatlan határ, amit ha átlépünk, onnan már nem lehet visszafordulni. Ebben a tragédia felé sodródásban van-e felelőssége az egyénnek? Mennyire hárítható át a felelősség a vezetői elitre vagy valami ennél is nagyobb irányító erőre, sorsszerűségre? Vajon a történelemre úgy kell-e tekintenünk, mint valami szeszélyes istennőre, aki kénye kedve szerint hányja-veti az embereket? Vagy úgy, ahogy azt egy öntudatos állampolgár elképzeli, hogy igenis, felelősségteljes, érett, önálló emberek döntésein múlnak itt a dolgok? Ezek a kérdések foglalkoztattak; és – bár nem ez a tipikus – a Voksról már jóval a munka megkezdése előtt volt egy határozott vízióm, amihez nagyjából tartottam is magam. Olyan helyzetet akartam teremteni, ahol az ember a katasztrófa felé sodródás nyomasztó érzésével szembesülhet.
