Nyomd a gombot, ne siránkozz
Az élet értelme, avagy időmúlatás 60 percben – Tünet Együttes
A Tünet Együttes előadása semmilyen szempontból nem túl eredeti alkotás. Témája: az élet értelme és értelmetlensége, a magány és a halál, a véletlen, a „mit tettél le az asztalra” problémája az eddigi előadásaikban is megjelent már. Formája: a fülhallgató alkalmazása, csatornát és előadót váltogató befogadása szintén nem új keletű technikai ötlet. Ám Az élet értelme nem az eredetiségében, hanem az egyediségében rejlik!
Az élet értelme, avagy időmúlatás 60 percben című előadást Bill Viola videóművész Nantes Triptych című munkája inspirálta. A három egymás mellett megjelenő videóra rögzített eseménysor egy nő szülését, egy sötét vízben lebegő férfit és egy asszony halálát ábrázolja. Ez a triptichon jelleg, a keretes szerkezet megjelenik az előadásban is. Az első jelenetben Szabó Réka női és anyai mivoltát hangsúlyozva tűnik föl a sötét tér közepén, egy fehér lépcsősor tetején, zöldes fénnyel megvilágított fedetlen mellekkel. Ruhája dekoltázsa és szabadon hagyott keblei szív alakot formálnak a sötétben. Arcába fésült hajával, kissé hamiskás hangon mesél el egy utópisztikus történetet a víz elárasztotta Budapestről és a csomagmegőrzőben hagyott és ott elveszett csecsemőjéről. Az élete értelme a gyermek, de azt hiszem, mindannyian értettük, hogy saját magáról beszél Szabó Réka, akinek az élete értelme a kislánya. A performatív előadás végén Szabó Réka a jobb melléből anyatejet fej egy pohárba, és kislánya egészségére koccint vele egy vállalkozó kedvű nézővel. Az előadást bezáró kerettörténet pedig Gőz István orgazmusszerű haláltusája. A színész fedetlen felsőtesttel, kitekert pózban, széttárt karokkal hajol a földre, körülötte sötét vászon fodrozódik. Perceken keresztül egyre fokozódó, végül kurjongatásba kitörő eufóriában meséli el egy vitorlásútját. Ha jól sejtem, a színész a vitorlázás szerelmese: egy újabb egyértelmű válasz zárja az estét az élet értelméről.
