Litvai Nelli: A lovaggá ütött vándor Csiky Gergely Színház, Kaposvár

Ennek a történetnek egyértelmű üzenete van a gyerekek számára: attól, hogy valaki más, ügyetlenebb, mint a többiek, még lehet belőle hős. Hiszen a Vándor minden sutasága ellenére megmenti nővérét a nem is olyan gonosz Hedonius rabságából, s ráadásul még feleséget is talál magának. Észrevétlenül lesz az abszolút antihősből Hős, akinek rubinkardja van, s azzal mindenkit képes legyőzni. Annak ellenére, hogy bátyjai, a Doktor és az Ács sokkal használhatóbb foglalkozásokat találtak maguknak, valahogy mégis ő lesz a mese főszereplője. A két idősebb királyfi azonban – ellentétben a népmesékben megszokottakkal – nem gonosz, nem hátráltatja a legkisebb küldetését, sőt az Ács segít a királyság lakosainak megmenekülni. Mert hiszen a Fekete király leánya elvesztése miatti bánatában telesírta a királyságot, s mindent eláraszt a sós, maró könny. A történet annyiban azonban követi a népmesei hagyományokat, hogy a főszereplőnek meg kell másznia az égig érő fát, találkozik a Holddal, a Nappal és a Szélkirállyal, ajándékot kap a segítőktől, amelyek nélkül valószínűleg nem tudná véghezvinni a küldetését.

Kaposvárott a történetet óraműpontossággal működtetik. Kelemen József harmadik rendezésében is ügyel a részletekre. Nagyon jól tudja, hogy a darabot elsősorban a gyerekeknek szánták, tehát úgy irányítja az előadást, hogy kövesse a gyerekek periodikusan váltakozó figyelmét: éppen, amikor már kezdődne a mocorgás, jön egy újabb kaland vagy helyszín, esetleg – Darvas Ferenc jóvoltából – egy dal. Valcz Gábor épületei első pillantásra manólaknak tűnnek. Hogy miért ilyenek, az néhány jelenet múlva kiderül, amikor a Vándor már megmászta az égig érő fát, és elérkezik a Nap birodalmába. Ekkor ugyanis érdekes váltás történik. Dányi Krisztián, aki eddig „élőben” alakította a Vándort, egyszer csak bábot ragad, és saját kicsinyített mását játssza. A gyerekek teljesen magától értetődőnek veszik a váltást, hiszen a hatalmas Nap előtt mindenki kicsinek látszik. Éppen úgy, ahogy ők is kicsinek érzik magukat a felnőttek világában.
A mesejáték – mint a legtöbb népmese – jól végződik. A könnytenger elapad. A Vándort lovaggá ütik, bár igazából ezt nem akarja, mert úgy érzi, nem érdemelte ki…
Váry Orsolya

Litvai Nelli: A lovaggá ütött vándor
Csiky Gergely Színház, Kaposvár

Versek: Várady Szabolcs
Zene: Daravas Ferenc
Dramaturg: Horváth Barbara
Díszlet: Valcz Gábor
Jelmez: Cselényi Nóra
Rendező: Kelemen József
Főszereplők: Lugosi György, Nagy Viktor, Végh Zsolt, Dányi Krisztián, Kántor Anita, Hunyadkürti György, Serf Egyed, Pálffy Zsuzsanna, Antal Márta, Sarkadi Kiss János, Kósa Béla, Karácsony Tamás, Márton Eszter, Tóth Eleonóra, Lestyán Luca, Lecső Péter, Németh Mónika
08. 08. 5. | Nyomtatás |